A Csatorna-szigetek német megszállása

A Csatorna-szigetek olyan brit koronabirtokok, amelyek a legközelebb fekszenek az európai kontinenshez, ennélfogva ezek voltak az egyetlen brit területek, amelyeket a németek a második világháború idején elfoglaltak.

1940 nyarára egyértelművé vált Franciaország totális veresége, amit a németek jó eséllyel elfoglalnak. A britek fő célja, a brit katonák kimenekítése a kontinensről, amely érdekében a Csatorna-szigeteket is hajlandóak voltak feláldozni, melyek védelme nem ért egy brit katona életét sem. Ezért a brit kormány gyakorlatilag magukra hagyta a szigeteket, a németek pedig júliusban elfoglalták azokat, és öt éven át uralmuk alatt tartották azokat.

A Csatorna-szigeteket katonai kormányzás alá rendelték, de az élet folyt tovább, csak a németek jelenlétével. Néhány év múlva viszont felbukkantak a sötét fellegek: rádióelkobzások, a hajóhasználat korlátozása, deportálások, élelmiszer, üzemanyag és gyógyszerhiány. Sokan viszont az ellenállás felé fordultak, szabotázsakciókkal, kényszermunkások bujtatásával vagy illegális újságkiadással. A zsidókat viszont nem deportálták, viszont 1942-ben több mint kétezer személyt igen, főleg a nem a szigeteken születetteket és az első világháborús tiszteket. Ugyanakkor a megszállók és a helyiek közötti kapcsolatok is virágoztak, gyakran intimebb jellegűek is, ezekből több száz "háborús gyermek" született.

Berlinben úgy határoztak, hogy a Csatorna-szigetek az Atlanti Fal védelmi rendszer részei lesznek, ennek érdekében gigantikus építkezések és erődítési munkálatok kezdődtek, amire többnyire kényszermunkásokat hoztak a kontinensről. A náci vezetés szerint egy esetleges szövetséges partraszállásban a Csatorna-szigetek fontos szerepet játszhatnak, ezért erődítésére arányilag sokkal több energiát és anyagot fordítottak, mint az Atlanti Fal többi partszakaszára, köztük Normandiára.

Az erős védelem megtette a hatását. Miközben 1944 júniusában a szövetségesek partra szálltak Normandiában (néhány kilométerre a Csatorna-szigetektől), és megkezdték előrenyomulásukat a kontinens belsejébe, a Csatorna-szigeteket elkerülték. A szigetek német ellátása így teljesen megszűnt, ami kilátástalan helyzetbe sodorta a lakosságot. 1945-ben a szigeteken maradt német katonák rabló-portyákra indultak a kontinensre, élelemért és nyersanyagokért. Májusban a háború véget ért, a Csatorna-szigeteken lévő németek letették a fegyvert, a megszállás öt esztendeje a lakosság emlékezetéből kitörölhetetlen időszakot jelentett.