A diadokhoszok története

A diadokhoszok története egy brutális, kőkemény korba vezet vissza bennünket, ahol a háborúk és a gyilkosságok a mindennapok része volt. Egy olyan vészterhes kor volt ez, amikor senki se érezhette magát biztonságba, bármilyen magas származású is volt...

Az egész Nagy Sándor (Alexandrosz) hirtelen halálával kezdődött. A fiatal makedón király rövid élete során hatalmas birodalmat kovácsolt össze, amelyet előtte még nem láttak, Makedónia, a görög poliszok, Egyiptom, Kis-Ázsia és a volt Perzsa Birodalom területe a Balkántól Indiáig terjedő hatalmas államban egyesültek. Egyetlen probléma volt csupán, Alexandrosznak nem volt örököse... Ez a király életében még nem jelentett különösebb problémát, de i.e. 323-ban bekövetkezett halálakor annál inkább. A halálos ágyánál jelenlévő tábornokai később véres háborúkban szabdalták szét a roppant birodalmat, kiszakítva egy-egy kisebb-nagyobb szeletet belőle, így váltak Alexandrosz örököseivé, vagyis a diadokhoszokká.

Viszont a tragédia nem következett be azonnal. Ugyanis Alexandrosznak volt egy felesége (Rhóxané), aki várandó volt a király halálakor. A diadokhoszok megegyeztek, hogy kivárják, amíg az anya megszüli gyermekét, ha fiú lesz, ő örökli a Birodalmat. Addig is Alexandrosz testvérét, Philipposzt királlyá nyilvánították, aki pedig gyengeelméjű volt, de nem is vártak tőle túl sokat, csak egy báb volt a kezdetektől. Perdikkasz bábja, aki a Birodalom régense lett, vagyis minden hatalom az ő kezében összpontosult. Két hónappal később Rhóxané életet adott fiának, akit szintén Alexandrosznak neveztek, és azonnal társ-királlyá nyilvánítottak, természetesen Perdikkasz régenssége alatt.

A Birodalom Nagy Sándor halála után egy évig, úgy, ahogy egyben maradt. Élén két király volt, Perdikkasz pedig a régens volt. Az uralkodók Babilonban maradtak, és a Birodalmat onnan kormányozták, viszont az erősebb tábornokok hadurakként uralkodtak saját birtokaik felett, és gyakran nem vettek tudomást a Régens utasításairól. De még nem történt robbanás, csak akkor, amikor Perdikkasz feleségül akarta venni Nagy Sándor húgát, Kleopátrát. Ezzel a királyi házba házasodott volna be, hatalma pedig megnőtt volna, ezért a diadokhoszok léptek, kitört a háború, amelyben Perdikkasz életét vesztette.

A Birodalom névlegesen továbbra is egységes maradt, de mindig más akarta uralni, ezért valójában senki se uralta. A királyokat ide-oda "dobálták", fogva tartották. A diadokhoszok egymás elleni háborúi állandósultak, mivel ha az egyikük kicsit erősebb lett a többi azonnal összefogott ellene, hogy letörjék esetleges ambíciót, amivel a Birodalom feletti teljhatalmat elérhette volna. Végül öt jelentős diadokhosz hadúr emelkedett fel az alexandroszi birodalom romjaiból, és uralták egy-egy szeletét a Birodalomnak:

  1. Ptolemaiosz, Egyiptom ura.
  2. Szeleukosz, Ázsia és Mezopotámia ura.
  3. Antigonosz, Kis-Ásia és a Levante ura.
  4. Lüszimakhosz, Trákia ura.
  5. Kasszandrosz, Makedónia ura.

Az öt hadúr közötti erőegyensúly fenntartása volt a béke záloga, de békés évek nem igazán voltak... A régens személyének a kérdése állandó vitákat generált köztük, és ha nem értettek egyet, háborúval oldották meg a nézeteltérést. A káoszban i.e. 318-ban a két király és Rhóxané királyné Nagy Sándor anyja, Olümpiász védelme alá kerültek, aki a következő évben kivégeztette Philipposz királyt, ezzel unokája IV. Alexandrosz lett az egyedüli uralkodója a Birodalomnak (persze hatalma nem volt). Olümpiász egy időre megszerezte a hatalmat Makedónia felett, de Kasszandrosz hamar visszatért, és megölette az anyakirálynét, a király és Rhóxané királyné fogságba kerültek.

Eközben Antigonosz erőteljesen megnövelte hatalmát és területeit. Kis-Ázsia, a Levante, Ciprus és Dél-Görögország is az uralma alá került, amiért a többi diadokhosz gyorsan össze is fogott ellene. I.e. 314-ben újra kitört a háború. Kezdetben nem tudtak teljes vereséget mérni Antigonoszra, de annyira meg tudták gyengíteni, hogy ne jelentsen komoly fenyegetést.

I.e. 309-ben IV. Alexandrosz közeledett a 14. életévéhez, ami a nagykorúságot jelentette, és azt, hogy teljes jogú uralkodóvá válhat, vagyis a régensi pozícióra nem lesz szükség, és a diadokhoszoknak is alá kell vetniük magukat neki. Viszont a fiatal király Kasszandrosz fogja volt, aki nem kívánt egy tizenéves fiúnak engedelmeskedni, ezért megmérgezte Nagy Sándor fiát és örökösét, az anyjával, Rhóxanéval együtt. Ezzel az egykori hatalmas birodalom végleg szétesett, miután az utolsó összetartó erő, a király személye is kikerült a képből. Ám ezzel még nem értek véget a diadokhoszok közötti háborúk...

Az utódállamok élén uralkodó diadokhoszok sorban kiáltották ki magukat királyokká. I.e. 308-ban pedig ismét összefogtak Antigonosz ellen, akit hosszú évek alatt i.e. 301-ben tudtak csak végleg legyőzni. Antigonosz csatában esett el, fia, Démétriosz elmenekült, birodalmát pedig a győztesek felosztották egymás között, amivel az öt diadokhosz birodalom helyett négy alakult ki:

  1. Ptolemaiosz, Egyiptom, Palesztina, Ciprus és Kilikia ura.
  2. Szeleukosz, Ázsia, Mezopotámia, Szíria és Kappadókia ura.
  3. Lüszimakhosz, Trákia és Északnyugat-Kis-Ázsia ura.
  4. Kasszandrosz, Makedónia és Görögország ura.

A négy győztes diadokhosz elismerte a kialakult rendet és hatalmi viszonyokat, a kegyetlen végzet viszont lassan lopakodott birodalmaik és uralmuk felé. Kasszandrosz i.e. 297-ben elhunyt, két fia, Antipatrosz és V. Alexandrosz pedig összekapott az örökségen. Végül addig-meddig mesterkedtek egymás ellen, hogy egyikük sem kaphatta meg Makedóniát, hanem Démétriosz foglalta el, Antipakrosz Lüszimakhosz udvarába menekült, ahol meggyilkolták, V. Alexandroszt pedig Démétriosz parancsára ölték meg.

Démétriosz felbuzdulva sikerén nagyszabású tervet ötölt ki: újra akarta egyesíteni Nagy Sándor egykori birodalmát! Ezt természetesen a három diadokhosz nem hagyhatta, és szövetkeztek is Démétriosz ellen, aki elbukott a túlerővel szemben, és Szeleukosz fogságában halt meg, Makedóniát Lüszimakhosz elfoglalta és a birodalmába olvasztotta.

Ismét csökkent a diadokhoszok száma, immár hárman maradtak talpon Nagy Sándor eredeti örökösei közül, akik még vele harcoltak egy másik korban. Lassan viszont őket is elérte a kor. Ptolemaiosz i.e. 282-ben hunyt el, uralma stabil maradt Egyiptomban, és dinasztiája még évszázadokig uralkodott a fáraók földjén, utolsó leszármazottja VII. Kleopátra volt, aki Caesarral való viszonya tett híressé.

I.e. 281-ben a két utolsó diadokhosz ismét egymásnak esett, Lüszimakhosz végül vereséget szenvedett Szeleukosztól, és meg is halt egy csatában, ezzel Szeleukosz lett az utolsó életben maradt diadokhosz. Ráadásul Szeleukusz Egyiptom híján újraegyesítette az egykori alexandroszi birodalmat, mivel Lüszimakhosz legyőzésével annak birodalmát a sajátjába olvasztotta, így Indiától Makedóniáig terjedt ki uralma. Hatalmát nem sokáig élvezhette, néhány hónapra rá meggyilkolta Ptolemaiosz fia, Keraunosz, aki azt hitte ezzel az ő uralma alatt fog feltámadni alexandrosz birodalma. Tévedett. Makedónia és Trákia kivételével máshol nem tudta érvényesíteni hatalmát, Szeleukosz birodalmát annak fia, Antiokhosz tartotta kézben, Egyiptomban pedig Keraunosz öccse, Philádelphosz uralta.

Elérkezett a diadokhoszok utáni kor a hellenisztikus világban, vagyis a diadokhoszok gyermekeinek az uralma. Nem hoztak szégyent apáikra, ugyanott folytatták az ellenségeskedést, ahol azok abbahagyták... A diadokhoszok háborúi közel ötven évig tartottak, és három kontinensen zajlottak, az akkori idők világháborúja volt ez... A kezdetben öt diadokhoszból három maradt fent dinasztikusan, a Ptolemaidák Egyiptomban, a Szeleukidák Ázsiában, majd Szíriában és az Antigonidák Makedóniában, mivel Démétriosz fia, II. Antigonosz sikeresen hódította és tartotta meg Makedóniát Keraunosz bukása után. Ezeknek az államoknak a történetére végül egy Nyugaton felemelkedett szuperhatalom tesz majd pontot, ez a Római Birodalom.

További érdekes részletekről itt olvashatsz bővebben: A diadokhoszok története.

Kövess minket Facebookon is: Szórakoztató történelem