A Felső-magyarországi Fejedelemség

Mielőtt megkezdődhetett volna a török végleges kiűzése Magyarországról, egy utolsó nagy felvonás még hátra volt ebben a fordulatos történetben. 1683-ban a török összegyűjtötte minden erejét és csatlósát, hogy végre elérje több évtizede (vagy évszázada) dédelgetett vágyálmát, hogy elfoglalja Bécset és utána egész Európát. Az oszmán hadak el is jutottak a Habsburgok fővárosa alá, és ekkor egy rövid időre meghódították egész Magyarországot, ami pedig a három helyett négy részre szakadt. A törökök győzelme egy hajszálon múlott, s nehéz volt megjósolni, milyen eredményt hoz a hadjárat vége. De hogyan jutottunk idáig? Lássuk az előzményeket.

A történet Thököly Imrénél és a bujdosók (később kurucok) mozgalmával kezdődik. A Habsburg uralkodók kezén lévő királyi Magyarországon cseppet sem volt rózsás a helyzet a 17. század közepén, vagyis nem mindenki számára. A protestánsok üldözés és zaklatása mindennapossá vált, főleg a Wesselényi-féle összeesküvés lelepleződése után. Birtok- és vagyonelkobzások, de bántalmazások sem voltak ritkák, sokakat kivégeztek azzal az ürüggyel, hogy talán az összeesküvés részesei voltak. Thököly apja is ennek lett áldozata, a Thököly birtokokat pedig elkobozták. Sokan menekültek ekkor a biztonságot jelentő Erdélybe, így Thököly is. Erdélyben  a menekültek megszerveződtek fegyveresen is, ők lettek a bujdosók, később a kurucok. Thököly tehetséges és karizmatikus katonaemberré vált, s hamar a bujdosók élére állt, számos betörést vezetett a Habsburg területekre, győzelmei a Habsburgok felett legendássá tették alakját, és tisztelete is megnőtt.

A bujdosók egyre inkább támogatásra szorultak a további vállalkozásokhoz, ezt eleinte a franciák biztosították számukra, de a Habsburgokkal való megbékélést követően ezek a források elapadtak, és utána mindinkább a törökre támaszkodtak, amiért a Porta lekötelezettjeivé váltak. 1682-ben Thököly nagy kéréssel fordult a Portához, fejedelmi címet kért, és támogatást egy agyszabású hadjárathoz, amivel elfoglalná a királyi Magyarországot. A töröknek tetszett az elképzelés, és támogatta Thökölyt. 1862 őszén megindult a hódítás, és a Felvidék nagy részét meg is hódították a kurucok, a török Thökölyt magyar királlyá nyilvánította, de ő megmaradt a fejedelmi címnél, és udvarát berendezte Kassán, a Felső-magyarországi Fejedelemség megalakult, ezzel pedig négy részre szakadt Magyarország.

A Fejedelemség területe török csatlósállammá vált, ez pedig az ott élő nemeseknek nem igazán tetszett, de ellenkezni nem volt ajánlatos. Ugyanakkor Thökölynek is kellemetlenné vált a török befolyás, ezért Lipót császárnál kezdett tapogatózni, átállt volna a Habsburgokhoz, ha megtarthatja uradalmát, ebbe azonban Lipót nem egyezett bele.

A törökök pedig már egy ideje nagyszabású támadást terveztek Bécs bevételére, amihez Thököly közreműködését is elvárták. 1683 áprilisában indult meg a hatalmas sereg Bécs felé, egy időre szinte az egész Magyar Királyság területe török kézre került. A török haderő elérte Bécset és megkezdte az ostromot, de Thököly késlekedett, nem csatlakozott az ostromlókhoz, helyette Fejedelemségében maradt. Talán a lelkiismerete végül nem engedte, hogy részese legyen a keresztény Európa leigázásának, talán nem hitte, hogy a török beveheti Bécset, és jobbnak látta kimaradni belőle, hogy később jobb színben tűnjön fel Lipót előtt. Valóban felvette a kapcsolatot a császárral, és felajánlotta, hogy a török ellen fordul Pozsonyért cserébe... Lipót ezt elutasította. Végül a török ostrom megtört Bécs körül, amikor megérkezett a lengyel-litván felmentő sereg, a törökök visszavonultak, és megkezdődött kiűzetésük Magyarországról.

A Fejedelemségre is a bukás várt, Lipót amnesztia-rendelete megtizedelte a kurucok seregét, mire Thököly a Portától kért segítséget, viszont a bécsi ostromtól való távolmaradása miatt ezt már nem kapta meg, és még el is fogták a fejedelmet. Thökölyt megpróbálták a Habsburgoknak kiadni, a Szent Liga seregei lendületben voltak, és Thököly immár értéktelen volt számukra. A fejedelem nélkül maradt Felső-magyarországi Fejedelemség 1685 végére összeomlott és Habsburg kézre jutott, kivéve Munkács várát, amit Thököly felesége, Zrínyi Ilona 1688 januárjáig rendületlenül tartott! Végül ő is megadta magát.

Thökölyt végül szabadon engedték, de Fejedelemsége végleg elveszett. Thököly a megmaradt kurucokkal végig a török mellett harcolt, és velük együtt hagyta el a Magyar Királyság területét, és vonult száműzetésbe. 1692-ben csatlakozott hozzá felesége, Zrínyi Ilona is, sosem léptek többé magyar földre. Thököly halála előtt még elküldte az utolsó hűséges kuruc katonáit mostohafia, II. Rákóczi Ferenc fejedelem szolgálatába, hogy támogassák szabadságharcát. Thököly Imre 1705-ben halt meg Kis-Ázsiában.

A történet részletesebb tárgyalása az alábbi linken érhető el: A Felső-magyarországi Fejedelemség története.

Kövess minket Facebookon is: Szórakoztató történelem