A gepidák története

A gepidák a IV. és a VI. század között lakták a Kárpát-medencét, így hazánk területét is. Mégis igen keveset tudunk erről a germán népről, noha történetükre érdemes egy kis figyelmet szentelnünk.

A gepidák a gótok rokonaiként Dél-Skandináviából származtak, onnan vándoroltak dél felé, hogy végül a Kárpát-medencében telepedjenek le tartósan. 405-ben a hunok uralma alá kerültek, és 453-ig, Attila haláláig együtt harcoltak velük a hadjárataikban. A gepidák hűsége kifizetődő volt, megtarthatták hagyományaikat, területeiket és uralkodójukat, természetesen hun fennhatóság alatt. Felemelkedett egy gepida elit harcos réteg, akik a hadjáratok során gazdagodtak meg, Ardarik gepida király pedig Attila egyik legfőbb bizalmasa lett. A gepida harcosok részt vettek a galliai catalaunumi csatában, 451-ben, a hunok oldalán, ahol rengeteg harcosuk vesztette életét.

Attila 453-ban bekövetkező halála azonban mindent megváltoztatott. A Hun Birodalom szétesőben volt, és Ardarik sem kívánta többé Attila fiait szolgálni (róluk itt olvashatsz bővebben). A gepidák végül fellázadtak a hunok ellen, és a Nedao folyó menti csatában legyőzték őket. A gepidák lerázták a hun uralmat magukról, s birtokba vették a Kárpát-medence keleti területeit, nagyjából Erdélyt (Daciát). 473-ban tovább terjeszkedtek Pannónia felé, amit az osztrogótoktól szakítottak el, központjukat pedig a stratégiai jelentőségű Száva-menti Sirmium városába (ma Szávaszentdemeter) helyezték. 

A Nyugatrómai Birodalom bukása hatalmi űrt hagyott Itáliában, amiért versengés indult meg Odoaker germánjai és az osztrogótok között. Közben a Keletrómai Birodalom bevetve diplomáciai fegyverét, egymás ellen hangolta a szereplőket, hogy távol tartsa őket Birodalmától, és ehhez a gepidákat is felhasználták. 504-ben Nagy Theuderik osztrogót király, immár Itália ura, megverte a gepidákat és elvette Sirmuim városát tőlük, hogy biztosítsa birodalma biztonságát a Kárpátok felől.

A gepidák és gótok ezt követően évtizedekig Konstantinápolyhoz folyamodtak támogatásért a másik ellenében. A bizánciak ezt ki is használták, és próbálták kellően távol tartani mindkét népet a Birodalom területeitől, néha kevesebb sikerrel, mint 517-ben, amikor a gepidák betörtek a keletrómai területekre és a Balkánt végigfosztogatva Görögországig jutottak.

536-ban viszont elérkezett a gepidák ideje, hogy elégtételt vegyenek a gótokon. 526-ban elhunyt Theuderik király és a birodalma belső válságba került. Hamarosan kívülről is támadás érte, a bizánciak és a frankok is betörtek Itáliába. A gepidák kivárták a megfelelő alkalmat, és mikor a gót seregeket kivonták Pannóniából, hogy Itália védelmére használják fel őket, a gepidák újra bevették egykori fővárosukat, Sirmiumot.

Időközben viszont egy új ellenség bukkant fel Pannóniában, a langobárdok, akik gyorsan kihasználták a gótok gyengeségét és elfoglalták Kárpát-medencebeli területeiket. A bizánciak rögtön felismerték a veszélyt, és rávették a langobárdokat, hogy forduljanak a gepidák ellen. 549-ben és 552-ben közösen megverték a gepidákat, hogy esetleges nyugati törekvéseiknek gátat szabjanak.

A gepidák néhány évre meggyengültek, de addig is a bosszút forralták a langobárdok ellen. 565-ben sikerült Konstantinápolyt az oldalukra állítani (Sirmuim városáért cserébe) a langobárdok elleni háborúban. A bizánciak katonai támogatást nyújtottak a gepidáknak, akik viszont nem teljesítették ígéretüket, és nem adták át Sirmiumot Bizáncnak. Konstantinápoly azonban nem felejtett.

Hírek érkeztek keletről, egy rejtélyes nép felbukkanásáról, az avarokról (róluk itt olvashatsz bővebben). Konstantinápoly már évek óta jó kapcsolatokat ápolt velük, és tudta, mire vágynak a leginkább: állandó szálláshelyre és termőföldekre. Az avarokkal a langobárdok is keresték a kapcsolatokat, és megegyezés született egy szövetségről. Ezt a gepidák is megtudták, mire pánikba esve, újra Bizánchoz fordultak segítéségért, amiért újfent felajánlották Sirmium városát. A császár nem bízott többé a gepidákban, akik pedig nem tudták, hogy a langobárdok is követet menesztettek Konstantinápolyba, kérve Bizánc semlegességét az eljövendő háborúban. A császár erre hajlott inkább, hiszen így mindenképpen nyer, nem tesz semmit, és Sirmiumot megszerezheti a gepidák veresége után is.

567-ben kitört a háború a Kárpát-medencében, ami a Gepida Királyság bukását eredményezte. Az avar-langobárd szövetség teljes győzelmet aratott, és az avarok megkapták a gepidák területeit, kivéve Sirmiumot, amit Bizánc foglalt el. Ugyanakkor Bizánc megnyitotta határait a gepida menekültek előtt, akik az avarok elől kerestek menedéket.

A gepidák történetéről még több információt találhatsz itt: A gepidák története

Kövess minket Facebookon is: Szórakoztató történelem