A Wushe incidens

A Wushe incidens Magyarországon, sőt a világ legnagyobb részén szinte ismeretlen fejezete a történelemnek. Tajvanon, Japánban és Kínában viszont erősen emlékezhetnek a tragikus eseményekre, ami 1930-ban robbant ki Tajvan (az akkori japán uralom alatti nevén Formosa) szigetén.

A történet ott kezdődik, hogy 1895-ben Japán megszerezte Tajvan szigetét Kínától. A japánok gyarmati uralmát a kínaiakon kívül őslakosok (saját nyelvükön ők a seediq-ek, ejtsd: szedzik) is nehezen viselték, és gyakran került sor lázadásokra. A japánok viszont eltökéltek voltak a tajvani lakosság a japán társadalomba és kultúrába való asszimilálása mellett. Ebből feloldhatatlan konfliktus alakult ki a gyarmattartók és a gyarmatosíttottak között.

A japánok a őslakosokkal sokkal elnyomóbbak voltak, mivel úgy vélték, egyszerű, törzsi társadalmuk, hagyományaik és életvitelük visszamaradott, barbár. Meg kell hagyni az embervadászatok és lefejezések ma sem tűnnek civilizált viselkedésnek. A gyilkosságokat a japánok nem tolerálták, és betiltották ezeket a tradíciókat, míg a seediq-ek sértve érezték magukat, sőt úgy vélték, szégyenben maradtak családjuk előtt és őseik előtt. Noha elfogadták a japánok uralmát, kultúrájukat nem adták fel, és az évtizedek során sem "váltak japánokká".

A sok éves elnyomás, a tradícióik betiltása, a rendőri túlkapások, a kényszermunka, a gúnyolódás és földjeik kizsákmányolása mind-mind táplálta a feszültséget a seediq-ekben. 1930-ban pedig egy eset felszínre hozta a sok éven át elnyomott haragot. Egy seediq esküvőn az odalátogató japán rendőrtiszt nem fogadta el a neki ajánlott bort, de csak kérlelték, mire a rendőr botot rántott, és akkor elszabadultak az indulatok. Csetepatén kívül nem történt tragédia, másnap a falubeliek el is mentek a rendőrhöz bocsánatot kérni, de ő nem engedett, és megfenyegette az őslakosokat, hogy ezért komoly büntetésre számíthatnak. De a seediq-ek léptek előbb, Wushe közelében 134 japán civil mészároltak le, és 200-at sebesítettek meg. A japánok természetesen brutálisan megtorolták az estet, hadsereget küldtek, és akiket a súlyos harcokban nem öltek meg azok az őslakosok rituális öngyilkosságot követtek el.

Az incidens tanuláságai szerteágazóak, rámutatott a gyarmati elnyomás igazságtalanságaira és veszélyeire, valamint, hogy a tolerancia hiánya erőszakhoz vezethet, de a másik nép hagyományainak és tradícióinak (bármilyen brutálisnak is tűnjenek a szemünkben) meg nem értése, és el nem fogadása is veszélyt rejthet. Mindez persze nem igazolhatja a seediq-ek brutális támadását az ártatlanok ellen, semmilyen körülmény és kétségbeesés nem igazolhat gyilkosságot, és az erőszakra nem lehet erőszakkal válaszolni, mert abból csak a végtelen vérontás fakad.

Tanultunk a Wushe incidensből? Talán igen, talán nem, de a seediq felkelés vezéralakja, Mona Rudao, ma Tajvan nemzeti hőse, a helyi húsz dollároson az ő portréja látható és emlékparkot nyitottak az incidens emlékére.

Az események részletesebb bemutatása az alábbi linken érhető el: A Wushe incidens.

Kövess minket Facebookon is: Szórakoztató történelem