Budapesti Duna hidak III. rész

Lássuk a XX. század második felének hídjait, és amelyek immár a XXI. században épültek a Duna felett. A kommunista korszak nem volt túl termékeny a fővárosi hidak tekintetében. Láttuk az előző részben, hogy 1950-ben átadták az Árpád (Sztálin) hidat, utána viszont csak kisebb "hidacskákat" konstruált a "proletárok állama". 1955-ben készült el az ún. K-híd. A szokatlan K elemekből (innen a neve) álló híd ma leginkább arról híres, hogy minden évben a népszerű Sziget Fesztiválra ezen át lehet bejutni. Később még két, alig ismert hidat adott a Kádár-rendszer Budapestnek, 1961-ben a Molnár szigeti hidat, és 1973-ban a Meder utcai csőhidat, valószínűleg ezeket a kimondott híd-rajongókon kívül csak azok ismerik, akik napi szinten haladnak át rajtuk, illetve a környéken laknak.

Volt viszont még egy nagyszabású híd, amit a Kádár-korszak alatt terveztek és kezdtek el építeni, ez pedig a Deák Ferenc híd. A fővároson áthaladó nemzetközi forgalmat volt hivatott elterelni déli irányba, s 1986-ban kezdték el az építkezéseket, de a kész híd átadására már a Rendszerváltás után, 1990-ben került sor.

A Rendszerváltás óta még két Duna hidat létesítettek Budapesten, ezek közül az elsőt 1995-ben adták át, ez volt a Lágymányosi híd, amit 2011 óta Rákóczi hídként ismerhetünk. Fővárosunk legfiatalabb, és egyben a leghosszabb hídja is a Megyeri híd, ami 2008-ban került átadásra a forgalomnak.

A hidak történetének további érdekes részleteiről az alábbi linken olvashatsz: Budapesti Duna hidak III. rész.

Kövess minket Facebookon is: Szórakoztató történelem